|
A candida meg énHosszú évek kínlódása megtanított arra, hogy csak én tudok magamon segíteni. Pedig néha egy tabletta annyival egyszerűbbnek tűnik. Aztán meg jönnek a mellékhatások, újabb és újabb gyógyszerek. És van, hogy nem ellene kell harcolni, hanem megismerni az ellenséget és megtanulni viszonylagos békességben együttélni vele. Azt hiszem, nekem már megy.Végigjártam ezer doktort, beszedtem a gombaölőt, csináltam a kolon hidroterápiát, böjtöt, saját vér injekciót. Közben diplomáztam, diétáztam, gyereket vártam, majd gyereket neveltem. A gomba jött és ment, rendszeres lett a migrénem és böjtnek hála felborult a testsúly-tartásom. Nyűgös voltam és elkeseredett. A nőgyógyász a hormonok helyett spirált helyezett fel. A gomba maradt és növekedett. Már a hasam is fájt. Már a májam is szenvedett a rendszeres gombaölő-szedéstől. Annyi diétát próbáltam követni, hogy már inkább nem is ettem, vagy ha mégis, nem volt többé megállj. Egy napon arra ébredtem, hogy elegem van. A szélsőségek helyett, lépésről lépésre elkezdtem felépíteni egy élhető életet. Kerülöm a szénhidrátokat, de ha úgy adódik, nem állok ellen és korrigálok másnap. Például futással. Gyógyszerek helyett vitaminokat eszem, igyekszem minden percben teljes értékűen megélni az életem. A spirált kivetettem, a méhgyulladás is megszűnt. Mechanikus, helyi fogamzásgátlót használok. És a gomba? Előjön, ha nagyon elfáradok, ha megbetegszem, ha rossz a kedvem. De megtanultam, együttélni vele és szerencsére már nem bánt. Fejben dől el? Nem tudom, de észen kell lenni, annyi biztos. (A cikket beküldte: potyka08)
|