Kategória: További fogyókúrás cikkek

A siker titka

Rengeteg diétás sikersztorit olvastam már itt, ezúton is mindenkinek gratulálok. De mi van azokkal, akiknek nem sikerül? Akik nem tudnak szabadulni félelmetes úszógumijaiktól, rengő feneküktől, fatörzsnyi combjaiktól? Ők csendesen olvassák mások sikereit és eszük ágában sincs cikket írni. Pedig talán hasznos lenne... Ezt a szerepet vállalom most fel.

Szerintem nincs olyan 20 feletti nő, aki életében ne diétázott vagy fogyókúrázott volna. De ami az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Én egy személyben vagyok mindkettő, mert néha sikerül, néha pedig nem. De mitől megy az, ami máskor/másnak nem?
Eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, mindennek eljön az ideje. Az első lökés a siker felé az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy MUSZÁJ változtatni. Talán egy tiszta pillanat a tükör előtt, amikor megdöbbenve nézzük, ez a bálna tényleg én vagyok? Vagy mikor egy fotóról egy tokás mosoly néz ránk... és megszületik az elhatározás. Le kell fogyni!
De ekkor még nem feltétlen lesz siker a diéta vége. Elkezdünk őrülten fogyózni, amit persze három nap után feladunk és ha két kiló le is szaladt rólunk, három jön vissza. Kezdődik a jojó effektus. Azt hiszem, idáig kivétel nélkül mindenkinek ismerős a történet.
De most jön a különbség sikeresek és sikertelenek között.
Amikor az ember az orvostól azt hallja, "asszonyom, ha nem fogy le, már csak hónapjai vannak hátra", mindenki elgondolkodik, majd dönt, le fogok fogyni. Ha nem, bele fogok halni.
Ekkor mindenre képes lesz az ember, kalóriát számolni, elkezdeni tornázni, napi két liternél is több vizet meginni. De ehhez kellett ez a külső löket, ami rákényszerít, hogy dönts és indulj. Akinek valaha sikerült lefogyni, átesett ezen a ponton; ez az a bizonyos kattanás, ami nélkül nem lehet sikeres egyetlen diéta sem.
Nem kell hozzá orvos, nem kell életveszély, csak egy pillanat, amikor a tükörbe nézve azt mondod: bármit megteszek, csak ettől a nőtől szabaduljak!
Én is lefogytam már nem egyszer, nem kétszer. Mindig is vigyáznom kellett, mit eszem és főleg mennyit, de látványos sikereim is voltak már régebben.
Most is küzdök, csak 6-8 kiló, de ez nagyon ragaszkodik:) Hiába csináltam kőkeményen a bécsi diétát, ha mellette nem mozogtam, hiába kerülöm a kenyeret, ha mellette nem tudok lemondani a csokiról. Ismerem magam, amíg takar a téli kabát, nem fogok bekattanni.
De közeleg az én időm, amikor jó barátom lesz a bicikli és a számológép, ismét elindulok a diétázók rögös útján, de amikor majd bármit, és tényleg bármit megteszek majd a fogyásért, sikeres leszek, tudom. De addig... nem próbálkozom.;)

(A cikket beküldte: nijntje)

Elménk teremtő ereje - avagy "álmodd" magad karcsúra...
Középhaladó agykontrollos és haladó fogyókúrázó vagyok. Mindkét téren van mit fejlődnöm, ám úgy tűnik, a kettő együtt igen nagy segítségemre lehet és van is. Szkeptikusok talán a sarlatán vagy varázslás szavakra asszociálnak az agykontroll hallatán. Azonban... »

Ami csak másnak sikerülhet - avagy, amit még az apróbetűsben sem írnak le...
A TV-ben, újságokban, interneten, hirdető plakátokon, egyszóval mindenhol, ahol média van, csak azt látni, hogy fogyókúrázzunk, ameddig csak bírjuk, mozogjunk minél többet ennyit és annyit, a siker pedig garantált lesz. De mi van akkor, ha valaki betart mindent,... »