|
|
Az én történetemAz én történetem nem a szülések után kezdődött, hanem mondhatni a születésemmel. Mióta az eszem tudom, a kövérek táborát erősítettem. Olyannyira, hogy a középiskolás éveimben 97 kg voltam. Az a borzasztó, hogy ez engem akkoriban egyáltalán nem zavart. Gyerekként sokat csúfoltak és családtól is sokszor hallottam, hogy fogynom kéne, de mivel enni szerettem, mozogni nem, így nem is változhatott a helyzet.Egy éves elmúlt a kislányom, amikor kezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy nem lesz ez így hosszú távon jó és 2009 februárjában fogyózásba kezdtem. Ekkor 82,5 kg-ot mutatott a mérleg. Nekem a kalóriaszámlálás módszere vált be. Igyekeztem napi 1200 kalóriánál többet nem enni és elkezdtem kicsit mozogni. Semmi komoly, csak otthon némi guggolgatás, lábemelések és elkezdtem használni az akkor már hónapok óta a sarokban álló Leg magic-et. Ezzel a módszerrel augusztusra 60 kg lettem. Ez idő tájt kezdett szóba kerülni a kistesó kérdése, aki rögtön a döntés utáni hónapban jelentkezett is. Itt némiképp elszaladt velem az a bizonyos ló, de gondoltam mégsem vonhatok meg semmit a babától. Ugyan nem ettem kettő helyett, de nemigen figyeltem oda az étkezésre. Sajnos a gyengém az édesség, amit ezt megelőzően eléggé megvontam magamtól, ezért a terhesség idején gyakran fogyasztottam. A második kislányommal 18,5 kg-ot híztam a terhesség végére. Szülés után az evést még mindig nem fogtam vissza, ugye kellett a tejcsi. 2011 januárjában viszont elhatároztam magam ismét a változásra. Ekkor már csak 69 kg voltam, de vissza akartam fogyni 60-ra, mert emlékeztem, amikor annyi voltam jól éreztem magam a bőrömben. Mivel ekkor még szoptattam, az első cél csak az édességek leépítése volt. Ami még segített, elkezdtem naplót vezetni az étkezéseimről. Igyekeztem őszintén beszámolni minden elfogyasztott ételről. Ez azért is hatott ösztönzőleg, mivel, egyrészt vissza tudtam nézni, miket ettem össze, másrészt bárki elolvashatta és így mégsem hazudhatok. Miután az édességekkel nagyjából megküzdöttem, ismét nekiláttam számolgatni az elfogyasztott kalóriákat. Négyszer ettem naponta: reggelire gyümölcsöt, joghurtot, vagy túrót, esetleg egy zsömlét valami felvágottal. Ebédre valami főtt ételt, de csak kicsi adagot, uzsonnára ismét gyümölcs. Kenyérfélét általában csak reggel ettem, esténként puffasztott kukoricát, vagy extrudált kenyeret ettem felvágottal, sajttal és zöldséggel. Hétköznap ezt szigorúan betartottam, hétvégén lazább volt a helyzet, akkor engedélyeztem magamnak különböző „szörnyűséget” pl. sütit, pizzát, vagy valami nasit. Ekkor viszont nem nagyon volt vacsora, mert nem is kívántam enni. Ezzel a hétvégi lazulással egyáltalán nem éreztem azt, hogy „juj, én most fogyózom”. Ami még fontos a mozgás. Napi kétszer 20 percet hulahoppkarikázom, kiegészítve kb. 15 perc lábemelgetéssel. Egyik családtagom ajánlotta figyelmembe a karikát. Először kinevettem, ugyan már, az gyerekeknek való játék. Persze azt hozzá kell tennem, kis koromban soha nem tudtam hulahoppozni. Szóval beszereztem egyet és viszonylag hamar bele is jöttem. Lassan egy éve használom és rám nagyon jó hatással van. Április végére elértem az áhított 60 kilót, azóta már többet eszem, de mostanra már csak 54-55 kg vagyok. Kevesebb már nem szeretnék lenni, de igyekszem megtartani ezt a súlyt. Remekül érzem magam ebben az új formámban és számomra is hihetetlen, hogy 35 évesen két gyerek után jobban nézek ki, mint bár mikor előtte. Nem érzem úgy, hogy valami borzasztó nagy dolgot vittem véghez, szerintem némi odafigyeléssel és mozgással másnak is sikerülhet. Remélem azzal, hogy leírtam az én „siker sztorimat” mások is kapnak némi megerősítést, hogy igenis érdemes kitartani. (A cikket beküldte: kismenydörge)
|