Egyre jobb nő

Fodrok, hullámok, csíkok tarkítják a testem. A mellem két klasszik tejeszacskó, a derekam vonalát csak mérőszalaggal találom meg. A vörös alól kikandikál az ősz, ha hagyom. Tudom, mi az a bőrkeményedés és a szőrtüszőgyulladás. A szépségtanácsadó szerint már feszesítő krémet kellene használnom. Nem olyan karcsú, mint szeretném, mégis egyre jobban szeretem a testem!

Van rajtam mit fogni - így szól a súlyfelesleg elfogadhatóbb hangzásban. Gyermekeim 3 és mindjárt 2 évesek, az első terhességem idején felszedett pluszok egyelőre ragaszkodnak a testemhez. A szoptatás után diéta- és tornamánia következett, alig észrevehető eredménnyel. Egy nap azon kaptam magam, kerülöm a lakásban elhelyezett tükröket...
Kivettem egy óra szabit. Edzés helyett a kádunkat látogattam meg és őszintén magamba nézve megvizsgáltam rémes önértékelésem valós okait. Lássuk csak, most utálom a testem, de volt ez valaha másképp?!
Nagyanyám isteni szakács a hagyományos fajtából és élt nálunk a szokás, ami a tányérra kerül, meg is kell enned - ergo duci kislány voltam. A súlytöbblet mínuszt jelentett magabiztosságban, népszerűségben, sikerekben.
Gimnáziumba kerülve egy év alatt nőttem húsz centit, kifejezetten gebe lettem, a tükörbe nézve mégis molettnek láttam magam. Súlyom és torz testképem meg is maradt a következő évtizedre. Nyaraláskor takargattam magam strandkendővel! Ha valaki megbámult, úgy éreztem, a - valójában csak a fejemben létező- hurkáimat stíröli...
Önértékelésemen sokat dobott a házasság, pontosabban a férjem ama tulajdonsága, hogy úgy tud rám nézni, mintha én lennék Jennifer Lopez javított kiadásban. A bő pulcsik és a strandkendő azért állandó darabjai maradtak a ruhatáramnak.
Ma visszasírom a 20 éves testemet, amit akkor utáltam. Újabb évtized múlva nyilván a harmincas feszességem, vitalitásom, sőt súlyom fog hiányozni. Kádban fogant gondolatmenetem végén vettem egy nagy levegőt és megfogadtam, megszeretem valahogy magamat. Végigvettem a testemen, ami szép és azt is ami nem, de hozzágondoltam, mi lenne, ha csúnyább, rosszabb lenne. A következő hetekben nem foglalkoztam a súlyommal, nem kezdtem minden reggelt a mérlegen, mint azelőtt. Néhány edzést lecseréltem kertészkedésre, amitől kisimultabb, nyugodtabb lettem. Az aerobic megmaradt a mozgás és a jó csapat szeretete miatt, de nem az lett minden szabadidőm eltöltésének terepe.
Mintha láncoktól szabadultam volna meg! Egyenesebben, határozottabban jártam, mint valaha. Ismerősök azzal állítottak meg, hogy mennyit fogytam! Ráálltam a mérlegre és valóban két kiló költözött le rólam. Érdekes, míg korábban azt senki észre nem vette, hogy tíz kilót legörcsöltem magamról, ez a kettő mindenkinek feltűnt! Azóta azt mesélem a barátnőimnek, lefogyott az agyam, megokosodtam és jobb csaj vagyok, mint valaha!
(A cikket beküldte: bdioda)



Önmagadért, ne önmagad ellen harcolj!
Elgondolkodtatok már azon, hogy másokat miért tudunk elfogadni, olyannak, amilyen? Miért tudjuk elhalmozni szeretetünkkel, kedvességünkkel? Itt az idő, hogy ne csak másokat, saját magadat is fogadd el, szeresd! Hidd el, Te is megérdemled! »

Én és a bulímiám
Az alábbi cikkben arról olvashattok, hogy miként keseríti meg egy ember életét az állandó fogyókúra,megfelelési kényszer. A cikk saját történet,bármennyire is kényes téma,úgy éreztem meg kell osszam másokkal is,beszélni kell róla,mert egyre több fiatalt érint,és... »




Minden jog fenntartva © 2025, www.fogyokurak.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info (kukac) fogyokurak.hu | WebMinute Kft.