|
|
Kategória: 90 napos diéta Én így fogytam le!Soha nem voltam túlsúlyos. Aztán a szülések után lassan, észrevétlenül egyszerűen kövér lettem. Most azt írtam le, hogyan fogytam le eddig 16 kg-ot.Sokan halogatják, nem mernek nekivágni egy-egy diétának. Én a 90 napos diétát választottam és nem bántam meg. Soha nem tartoztam a manapság „Tonna Donnák”-nak becézett nők közé, de mindig akadt magamon olyan terület, amiből kevesebbet is el tudtam volna képzelni. Bár a magam 165 cm-es magasságával és 53-55 kg-jával viszonylag jól elvoltam. Visszanézve az akkori fotóimat, sokkal többre is tarthattam volna magam, de én alapjában véve szerény és visszahúzódó természetű vagyok. Ennek a cikknek a megírásában sem a magamutogatás, inkább a megélt út tapasztalatainak megosztása a célom. Sokszor emlegetik a férfiak a katonaságot, mint a férfivé érés dicső időszakát. Sokan, sokszor nosztalgiáznak róla. A nők pedig büszkén emlegetik fel a szülést, mint a nőiség egy hatalmas állomását. Ma már nincs kötelező katonaság, de az erőfitogtatás az izmok gömbölyítése ma is sokakat csábít konditerembe. Tulajdonképpen eddig rendben is volnánk, csak hát a szüléssel nem zárul le egy korszak a nők életében, hanem éppen hogy megnyílik. Egy olyan időszak kezdődik, amikor a nő, az anya kissé háttérbe szorul a gyerek körüli teendők, a család miatt. Én is így voltam ezzel. Amikor a kislányom szültem, 9 hónapos terhesen 67 kg voltam. A szülés után büszke is voltam magamra, örültem, hogy megint felvehetem a régi ruháimat. Aztán a szoptatás 9 hónapja alatt felszedett néhány kilót már nem is vettem észre. Repültek a hetek, a hónapok. A kicsi 2,5 évesen bölcsibe, majd oviba került, én meg dolgozni. Akkor már kb. 10 kg jött fel csendben. Úgy alakult, hogy a két gyermekem között 8 év van és a második szülésem után is maradt rajtam felesleg. Ezt még megtetőzte, a másfél évig tartó szoptatás alatt feljövő néhány kiló. Amikor visszamentem dolgozni, azon a nyáron rászántam magam a tornára és a diétára. Sikerült lefogynom, ami nem bizonyult tartósnak. De mivel egyébként jól éreztem magam a bőrömben, nem zavart, nem foglalkoztam az egyre gyarapodó súlyommal. Peregtek az évek és rajtam pedig egyre gyarapodott a zsír. Egy napon, amikor a konyhaszekrényem alsó részéből akartam előhalászni valamit és letérdeltem, hogy benézzek, nem tudtam felállni. Segítségül kellett hívnom a fiam. Akkor döbbentem rá, hogy szörnyen el vagyok hízva. Azon a nyáron 2010-ben voltunk egy kiránduláson Zebegényben, ott készült az első fotó is. Ekkor már nagyon foglalkoztatott a gondolat, le kell fogynom! De hogyan? Többféle tablettát és port kipróbáltam. A férjem szerint több tízezer forintot pocsékoltam rá, de egyik sem használt. Ekkor találtam rá a 90 napos diétára. Több fórumon is hozzáolvastam, ismerkedtem vele. 2011. február 17-én aztán belevágtam. Nem szóltam senkinek, hiszen ez a diéta nem igényel különleges táplálkozást, nem kerül plusz költségbe sem. Szépen betartva a napokat, a sorrendet és a mennyiséget, óvatosan. Kicsit féltem a gyümölcsös kezdéstől, mert korábban a gyomorsavam időnként megugrott és attól féltem, hogy most is ez lesz. De nem ez történt. Az első 90 nap alatt 7 kg-tól szabadultam így meg. Sokat jelentett, hogy a különböző fórumokon meg tudtam beszélni a gondjaimat másokkal, akiknek hasonló problémájuk volt. Aztán egy kicsi szünetet tartottam és belevágtam a következő 90 napba. Az a jó ebben a diétában, hogy gyakorlatilag egy meghatározott ritmus szerint választjuk szét naponta a táplálékunkat, de tulajdonképpen mindent szabad enni. (Fehérje, keményítő, szénhidrát és gyümölcsnapok vannak.) Természetesen amennyire csak lehet, kerülöm én is a kenyérféleségeket a zsíros és kalóriadús ételeket. A cukros és mesterséges anyagokkal felturbózott italokat. Bár a zöldségféléket azelőtt nem nagyon szerettem, a salátákat mára megkedveltem, mert vitamindúsak és sok rostot tartalmaznak, amire az emésztésnek szüksége van. Havonta 1x ajánlott a víznap megtartása, amikor csak ásványvizet iszunk. Be kell, hogy valljam én ezt eddig nem tudtam megtartani, helyette léböjt napot tartottam, amikor teákat, ásványvizet, rostos gyümölcslevet, paradicsomlevet ittam. De a diéta így is működik. Időnként a fogyás megtorpan, mert a szervezetünk folyamatosan igazodik a megváltozott táplálkozásmódhoz, de aztán újból megindul a fogyás. Természetesen önmagában a diéta kevés lenne valamiféle mozgás nélkül. Sokat kísérleteztem, hogy nekem mi lenne a legmegfelelőbb. Jártam konditerembe, de amikor pipacsvörösen utaztam a városban a buszon és mindenki azt nézte, hogy mikor leszek rosszul, hogy segítsen, akkor azt gondoltam más kell. Amikor a tükörbe néztem egy hatalmas termetes asszonyságot láttam és arra gondoltam, hogy ezzel a tömeggel nem mehetek zumbázni vagy aerobikozni! Szóval itthoni mozgás kell! Akkor döntöttem a szobabicikli mellett és nem bántam meg! Körte alkat vagyok és pont ott mozgatja meg a combom, ahol kell! Kezdetben egy héten 2x, majd minden másnap, végül már minden nap tekertem, hajtottam leizzadásig. Ma már napi 20 km az adagom. Eddig átlagosan havi 1 kg-ot adtam le. Tudom, hogy vannak, akik ettől sokkal többet is képesek voltak fogyni, de nekem így alakult. Hogy egy kicsit rásegítsek az alakformálásra a férjemtől Nőnapra, virág helyett, Norbi Ducitréning 2 DVD-jét kértem és kaptam. (Ez comb és farizom karcsúsító torna.) Hetente 2x erre is tornázom. Jelenleg 16 kg-ot sikerült így leadnom. (Második fotóm.) De még folytatom, mert a célom a 70 kg elérése. Aztán meglátom, hogyan tovább? A módszer, amivel fogyni tudtam, mára lassan életformámmá vált. Ha elérem a célom, úgy gondolom hasonlóan fogok táplálkozni, mint most. A mozgást is megtartom, hiszen jólesik. Azért arra büszke vagyok, hogy a fogyás után nem lettem ráncos, petyhüdt bőrű, hiszen nem volt gyors a súlyvesztésem, a bőröm tudott alkalmazkodni. Ami azért az én korosztályomnál már fontos szempont. Mindig azt mondom, hogy fiatalabb már nem leszek, de azért jól még érezhetem magam a bőrömben! Ebben társam ez a diéta, már több mint 1 éve. Nem volt könnyű és néha nagyon szerencsétlennek és elesettnek éreztem magam, ilyenkor segítettek a fórumozó társak, akik biztattak és lelki támaszt adtak és adnak. A családom mindig mellettem állt, elviselték a diétával szinte együtt járó hangulatváltozásaimat és elfogadták mára azt is, ha én nem ülök le velük az asztalhoz, hogy együtt együnk. Tiszteletben tartják a „napjaimat”, én pedig igyekszem úgy főzni, hogy nekik és nekem is jó legyen. Ha tudtam segítséget, ötletet adni bárkinek a leírtakkal, nagyon örülök! Azt mondják, minden a fejben dől el! Ez így igaz. Ha pedig sikerült a döntésben segítenem az külön öröm! Nem tettem mást, mint elmondtam: Én így fogytam le! (A fenti kép most készült.) (A cikket beküldte: Zsebibabus)
|