|
|
Kategória: További fogyókúrás cikkek Fogyi 201228 éves, egyedülálló nő vagyok. 165 cm, 99 kiló.Bocsánat, ha zagyvának tűnök, de hirtelen felindulásból írok. Mindig olvasgattam itt a naplókat, hozzászólásokat, de ma én is neki álltam írni. Én is megírom remélhetőleg a sikertörténetemet, ami a mai nappal kezdődik. Életem során mindig is duci lány voltam, kövér azért nem, de duci az igen. Súlyosabb az átlagnál. Tini koromba jött egy őrület, hogy lefogyok. Na, akkor neki estem, de ugye kitartásból nulla voltam. Aztán abban maradt. Középiskola első évében iskolaorvosnál kiderült, magas vérnyomásom van, 170/130. Körzeti orvos azt mondta, majd kinövöm, de azért elmentünk egy diétás orvoshoz, hozzá jártam egy darabig, de gyerekfejjel nem törődtek ezzel a szüleim, hogy odafigyeljenek rám. Kaptam egész napos vérnyomásmérőt, az se mutatott semmit. Jó persze, könnyű erre fogni, de azért 14-15 éves voltam kellett volna, aki felügyel egy kicsit. Mondjuk ehhez hozzájárult a rossz családi élet is. Erre nem gondolt senki sem. Minden más fontosabb volt. Majd jött egy újabb őrület, hogy lefogyok a középsuliban, mert ugye már kacsingattam volna a fiúk felé, meg azért itthonról mindig megkaptam, hogy nem akarok-e elmenni, sportolni. Természetesen nem, volt a válaszom. Nem volt kivel, lusta disznó voltam. A szokásos szöveg. Nekiugrásom is 1-2 hétig tartott, de abbamaradt. Sose sportoltam illetve próbálkoztam a kézilabdával, de az első alkalom után feladtam, mert kicsúfoltak. Utána elmentem atletizálni a távolugrókkal, jól is ment, de feladtam. Akkoriban ilyen 70-80 kiló voltam. Aztán valahogy jött a beletörődöm dolog, érettségi, munka, aztán főiskola. És egyre csak hízok. Azt mondtam magamnak, hogy nem érhetem el a 100 kilót. Most még ráadásul munkanélküli is vagyok, szóval itthon tespedek, belebolondulok a semmittevésbe. Ki kell rángatnom magam, mert a végén elfolyok, és nem lehet visszafordítani. Semmittevés, TV-zés ilyesmi és persze, hogy hízok. Kudarc a munkakeresésben, kudarc a társra találásban. Szóval ma azt mondtam állj. Kitartás kell. Le fogok fogyni, állást találni és párt találni! Ezért ma az eldugott édességeket kidobtam, felhozom a pincéből a szobabiciklit, leporoltam és nekiállok. Ha törik, ha szakad, nekiállok. Szép, lassan ahogy bírom, utána néztem, hogy kell neki állni. Lányok, srácok muszáj nekiállni! Egészségileg se jó, 28 évesen vérnyomás gyógyszert szedek és koleszterin csökkentőt. Ennek nem így kellene mennie. Cigarettát idén már alig szívok, az is belejátszik a hízásomba biztos. Eddig se voltam nagy dohányos, inkább társasági dohányos voltam. Célkitűzésem? Fogyni, fogyni! Álomsúly a 70 kiló. De egyelőre csak szép lassan, nem gyorsan, heti 0,5-1 kg fogyás lenne a jó. De már 10 kiló fogyás siker lenne, de nem állok meg ott. El kell hagyni az édességet (mert ugye csokimániás vagyok) fehér lisztet, helyette sok zöldség, gyümölcs. Odafigyelek, mit eszek, kevesebb adagot eszek. Plusz vettem magamnak egy piros tányért, mert azok, akik piros színű tányérból esznek, egy felmérés szerint akár 40 százalékkal is kevesebb ételt fogyasztanak. Kipróbálom. Holnap veszek salaktalanító teát, bevásárlok zöldségekből, gyümölcsökből. Ja és be kell szereznem egy mérleget, mert ugye én anno száműztem a lakásból. Akkor hajrá, szobabiciklire fel! (A cikket beküldte: Drop)
|