|
|
Fontos a külsőEgészen kisgyermek korom óta - kisebb nagyobb szünetekkel - rendszeresen edzem magam. Húsz éves koromig nekem természetes volt, hogy sovány és izmos vagyok, kerek a fenekem és lapos a hasam. Sosem gondolkoztam azon, hogy jól nézek-e ki, a fogyókúráról, egészséges étkezésről meg nem is hallottam. Akkoriban azt és akkor ettem, amit megkívántam és akkor, amikor megéheztem és csak annyit, amitől éppen jóllaktam. Azt hiszem ez a kulcsa a dolgoknak. Amikor az ember nem a külső ingerek hatására cselekszik, nem másoknak akar megfelelni, hanem csak spontán éli az életét, eleget tesz alapvető szükségleteinek. Van egy kedvenc mondatom, ami így szól: Nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszem, hogy éljek! Ha csak ezt az egyet betartanánk, már nem lennének túlsúlyos emberek a földön.Ez az a téma, amiből nemhogy cikket, de már szinte könyvet is tudnék írni. Részben saját tapasztalat, részben mások hozzáállása az, amiből a cikkem során táplálkozni fogok. Nem lesz benne sikersztori, de lesz benne tanács - amit vagy megfogadtok, vagy nem - lesznek benne tények, magyarázatok és mindenki levonhatja belőle a saját tanulságát.... Egészen kisgyermek korom óta - kisebb nagyobb szünetekkel - rendszeresen edzem magam. Úszás, atlétika, röplabda, akrobatika, tánc, step aerobic, futás, otthoni lépcsőző gép használat, vagy torna szerepelnek a repertoárjaim között. Húsz éves koromig nekem természetes volt, hogy sovány és izmos vagyok, kerek a fenekem és lapos a hasam. Sosem gondolkoztam azon, hogy jól nézek-e ki, a fogyókúráról, egészséges étkezésről meg nem is hallottam. Akkoriban azt és akkor ettem, amit megkívántam és akkor, amikor megéheztem és csak annyit, amitől éppen jóllaktam. Azt hiszem ez a kulcsa a dolgoknak. Amikor az ember nem a külső ingerek hatására cselekszik, nem másoknak akar megfelelni, hanem csak spontán éli az életét, eleget tesz alapvető szükségleteinek. Van egy kedvenc mondatom, ami így szól: Nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszem, hogy éljek. Ha csak ezt az egyet betartanánk, már nem lennének túlsúlyos emberek a földön. Legtöbbször a médiát okolják azért, hogy a nők 80%-a küzd valamilyen „démonnal” a testét illetően. Az igazság az, hogy valóban nagy hangsúlyt fektetnek a külsőre, de ezért áldott meg minket a természet aggyal, hogy használjuk azt. Nem kell mindent elhinni, amit írnak az újságok, leadnak a televízió csatornák, stb.... Én egy kicsit nagyobb jelentőséget tulajdonítanék a nevelésnek. Ugyanis a szülő az, aki a legnagyobb mértékben járul hozzá gyermeke testi és szellemi fejlődéséhez. Gyakran már csecsemő korában elrontják a gyereket azzal, hogy ha sír rögtön ételt tuszkolnak belé. Eszükbe sem jut, hogy talán más oka is lehet a sírásnak. A csecsemők ösztönösen tudják azt, amit mi felnőttek a „falánkságunk” miatt már elfelejtettünk, hogy csak akkor egyenek, ha éhesek és csak annyit, amivel éppen megtelik a pocijuk. De ha a szülő nem figyel oda erre és állandóan eteti őket, hozzászoknak és a kis gyomruk is kitágul és egyre több étellel laknak jól... Ezzel a húzással a kedves szülő el is intézte gyermekét örökre. Hacsak a gyermek felnőtt korában nem mondja azt, hogy elég volt és ezen változtatni fogok. Fogyókúra. Az egyik legnagyobb piac a szépségipar területén a különböző fogyókúrás tabletták, étrendek, testkozmetikai kezelések stb. Élete során szinte minden nő kipróbált már legalább egy fogyókúrát. Azonban az is tény, hogy a fogyókúrák túlnyomó része sikertelenségbe fullad, amit a következő mondatok követnek: Ez nem igaz, mindent betartok, nem tudok lefogyni. Én ilyen alkat vagyok és kész. Rajtam kívül mindenkinek sikerül csak nekem nem. Én így vagyok jó és így érzem jól magam. Amit nem hiszek el, mert az nem létezik, hogy a túlsúlytól nem tud lehajolni bekötni a cipőjét, néhány száz méteres séta alatt alig kap levegőt, a tükörbe nézve lógó hasat, hurkákat, cellulitiszes combokat látva ezt a mondatát valóban komolyan gondolja. Ezek csak magyarázatok a sikertelenségre, mert nem merik kimondani, hogy nincs elég akaraterejük. Aki el van hízva az nyilván tett azért, hogy ide jusson, senkinek sem a legyek hordták össze a plusz kilókat, ”kemény munka” (sok vagy helytelen étkezés) eredménye. Nem értem, miért könnyebb az emberek lelkének a különböző idióta kifogásokon gondolkodni ahelyett, hogy azon gondolkodna el, hogy hogyan jutott el a túlsúlyig. Aztán, ha valaki a képükbe vágja, hogy a nyavalygás, a kifogás helyett inkább tenni kellene valamit, akkor vérig van sértve és rögtön támad. Aki le akar fogyni az igenis le fog fogyni. Minden csak elhatározás és kitartás kérdése. Aki nem fogy le semmilyen módszerrel, az nem is akar lefogyni. A módszer alatt nem azt értem, hogy különböző bogyókat kapkod be azt gondolva, hogy majd attól egyszerre csak sovány lesz, - tény, hogy csodaszerek nem léteznek,- hanem az étel milyenségére, mennyiségére, mozgásra és hasonlókra gondoltam. Akinek sikerül a fogyás de utána visszahízik, az is csak magának köszönheti hiába jön a jojo effektussal, hiszen az sem véletlen, mint ahogyan az sem, hogy már régóta nem fogyókúrának nevezik a fogyókúrát, hanem az életmódváltás a helyes megnevezés. Miért? A válasz igen egyszerű. Nyilván az ember azért hízott el mert helytelen életvitelt folytatott, majd egy kúra idejéig összeszedte magát és megpróbált helyesen, kevesebbet táplálkozni, többet mozogni stb. A kúra végére természetes, hogy leadott pár kilót, majd azt gondolta, hogy akkor mindent bele és együnk meg mindent, amit csak lehet, és nahát milyen furcsa minden leadott kiló visszaszökött. Vajon miért? Ha a kúra után ugyan olyan helyesen táplálkozik és ugyan úgy mozog, akkor biztos, hogy nem fog visszahízni. Nem kell egy életen át fogyózni, de azért igenis oda kell figyelni a testünkre és nem csak a dekoratívabb kinézet miatt, hanem az egészségünk érdekében is. Ma olyan világot élünk, hogy jobban számítanak a külsőségek mint egykoron. Az álláskeresés során is tapasztalták többen, hogy a csinosabb, szebb, vidámabb emberek jobb eséllyel pályázhatnak. Nézzük meg a televízióban szereplő embereket, ritkán fordul elő, hogy kövér vagy ronda a műsorvezető. Sokan jönnek a genetikával, mint jó öreg kifogással. Igen a genetikának valóban van szerepe abban, hogy milyen külsővel rendelkezünk, de rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle. Minden ember egy adott zsírsejt számmal születik, melyen nem tud változtatni, kivéve plasztikai beavatkozásokkal. A szerencsésebbeknek ez a szám jóval alacsonyabb, mint a kevésbé szerencsés, hízékonyabb társaiknak. Ugyanis amikor valaki hízásnak indul, akkor nem lesz több zsírsejtje, hanem a már meglévő sejtek duzzadnak meg, ezért akinek több van, az hamarabb is fog hízni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ilyen adottságú emberek mind kövérek, vagy akik azok így is kell maradniuk, mert ezt dobta nekik a genetika. Annyi a különbség, hogy nekik jobban oda kell figyelniük arra, hogy hogyan étkeznek, hogyan élnek. De ennyi. Viszont a sovány fiatalok se dőljenek hátra elégedetten, mert számukra is van egy rossz hírem. Az ember folyamatosan változik, mind külsőleg, mind belsőleg. A változás egyaránt mutatkozik az arcon és a testen. Ezeket a változásokat egy jó sminkkel és egy jól kiválasztott ruhával tudjuk kendőzni. Ezek a változások sajnos a kor előrehaladtával egyre szembetűnőbbek lesznek. Az elején írtam, hogy fiatalon szinte tökéletes alakkal rendelkeztem, megszoktam, hogy mindegy mit veszek fel, minden jól áll rajtam. Na, ha azt gondoltátok, hogy persze könnyű neked, mert biztos kevés a zsírsejted, ilyen fajta vagy stb.. tévedtetek. Én vagyok a bizonyíték arra, amiket eddig leírtam (kivéve a kövérek sikertelen fogyókúrájáról szóló rész). Amíg keményen sportoltam, mértékkel étkeztem és elég fiatal voltam, egyáltalán nem volt problémám a súlyommal. Majd ahogy terhes lettem, elkezdtek dolgozni a hormonok, úgy én is szépen hízásnak indultam. 54 kg volt a kezdő súlyom és 74 kg voltam, amikor szültem. 64 kilósan hagytam el a kórházat, 3 hónapig tartó szoptatás alatt újabb 3 kilót szedtem fel, majd miután már nem tudtam tovább szoptatni, 15 kg felesleggel alig vártam, hogy újra mozoghassak egy kicsit. Elkezdtem edzeni és a szoptatás alatti zabálásokat ésszerű étkezésre cseréltem. Az eredmény nem maradt el, alig 3 hónap alatt 12 kg-tól szabadultam meg. A fiatal kori 50-53 kg a szülés utáni normál formám visszanyerésekor 52-54 kg-ra változott, ami az azóta eltelt majd 12 év alatt 55-57 kg-ra nőtt. Már hiába szeretnék ismét 52 kg lenni, nem tudnék, mert átalakult a testem és normális üzemmódban ez nem lehetséges. Csak koplalással és rengeteg mozgással lennék képes lefogyni, ami már csak azért sem jöhetne szóba, mert a koplalás rettentően egészségtelen, a sok mozgásra (értem ez alatt a napi min. 2 órát) pedig sajnos nincs elég időm. Heti 3-4 alkalommal igyekszem mozogni, tornázni, legalább 1 órácskát. Ez elég arra, hogy ne hízzak el, ne legyek lusta és megőrizzem az egészségemet. Ha jól érzem magam a bőrömben, a természetes öregedés folyamatát is könnyebb megemészteni. Végezetül mindenkinek ajánlom, hogy találja meg a számára ideális testsúlyt és tartsa is meg azt, soha ne engedje elszabadulni a kilókat, de ne is sanyargassa magát, mozogjon rendszeresen, figyeljen oda az étkezésére, egyen sok zöldséget, gyümölcsöt és élvezze az életet, legyen vidám, nevessen sokat, mert ezek a kulcsok egy hosszú boldog élethez. Nem véletlen az örök mondás: ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK (A cikket beküldte: tejbegríz)
|