|
|
Kategória: További fogyókúrás cikkek Hat dolog, amit sohasem mondanak el a fogyókúrákról (pedig nem ártana tudnunk...)
A magazinokban, az interneten, a tévében, a rádióban, egész egyszerűen mindenhol arról lehet hallani, hogy diétázni kell, fogyni kell, mert az egészségünk, a kinézetünk nem lehet jó, ha az alakunk nem tökéletes. És már kapjuk is a rengeteg tuti tippet, amelyek egyik vagy másik hírességnek beváltak, mert bizony ők is emberek, elcsábulnak, bűnöznek, aztán meg kell szenvedniük a tökéletes alakjukért.Elcsábul, bűnöz, szenved... Látod, hogy csupa negatív szó társul ehhez az egész őrülethez?! És a legrosszabbról nem is beszélnek: hogy ha diétázol, éhes leszel! A fogyókúrához rengeteg önfegyelemre van szükséged, ezt mindenki tudja, nem?! Hát nem. "És most döbbenj meg!" – ez volt a szavajárása a középiskolai történelemtanáromnak, aki így vezetett be minden új eseményt, amelyről tanítani akart. És most döbbenj meg, mondom vele én is: igaz, hogy a fogyókúrákhoz önfegyelem kell, igaz, hogy a diétáktól éhes leszel, de ez egyáltalán nem számít! Fogyni, alakot formálni ugyanis fogyókúrával lehetetlen – és a hangsúly itt a kúra szón van. A kúra szó ugyanis azt feltételezi, hogy egy darabig csinálni kell, aztán abba lehet hagyni, és visszatérni az előző módszerekre. Amelyektől a túlsúly kialakult, ugye... A fenti pár sor összefoglalás is lehetett volna, sőt, itt kár vége is lehetne az egész cikknek. Hiszen ezeket Te már mind tudod. Mégis, hadd fejtsem ki bővebben... Van hat dolog, amit sohasem mondanak el a fogyókúrákról – pedig nem ártana tudnunk. Az első – Éhes maradsz! Nem szokták kimondani, de ezt természetesen mindenki tudja. Igen, a diétáktól éhes maradsz. Éppen ezért kell hozzájuk az önfegyelem. Csakhogy ez egy óriási csapda. Az éhezéstől ugyanis nem lehet fogyni – sőt, hízni fogsz! Micsoda?! Lehet, hogy ez elsőre ostobaságnak hangzik, pedig történelmi magyarázata van. Az ősi időkben, amikor még nem volt mindig elég élelem, azok maradtak életben, akik képesek voltak a raktározásra, akik "a derekukon hordták az éléskamrájukat"; nyilvánvalóan ők tudtak utódokat is létrehozni, és így átörökítették ezt az akkoriban még kedvező tulajdonságukat. Valamennyien hízásra hajlamos ősemberek utódai vagyunk! Manapság azonban, amikor bármelyik sarkon ehetsz, semmi szükséged erre az adottságra – csakhogy a tested ezt nem tudja. Az emberi szervezet a hosszú idő során, amikor erre szükség volt, hozzászokott, hogy ha kevesebb élelemhez jut, akkor raktározzon. Tehát ha nagy önfegyelemmel kevesebbet eszel a szokásosnál, akkor az agyad riadót fúj: kitört az éhínség az országban, tessék raktározni! És már rakódnak is a párnácskák a derekadra...  Ez is furcsán hangzik, de igaz: a mai fejlett társadalmakban élő emberek nagy többsége alultáplált! Csakhogy nem mennyiségileg, hanem minőségileg vagyunk alultápláltak, kevesebbet eszünk az értékes tápanyagokból, és többet a jó ízű, de értéktelen ennivalókból.
Mi tehát a megoldás? Azt kell enned, amire szüksége van a szervezetednek, optimális arányban összeválogatva, minimális kalóriaérték mellett. Egyszerű, nem? :) Nem is kell hozzá semmi más, mint dietetikusi végzettség... (vagy inkább varázserő...) A második – Túl sok időt kíván! Egy kicsit természetesen túloztam az előbb: ha van elég időd rá, akkor nem kell dietetikusi végzettség vagy varázserő egy optimális étrend összeállításához. Csakhogy tényleg nagyon sok időbe telik, amíg megtanulod, mit kell enned, milyen tápanyag-csoportok vannak, melyikből mennyi kell naponta, és hogyan kell elkészítened az ételeidet, hogy a kedvező tulajdonságaik megmaradjanak. Azután az ételek elkészítése is túl sok idődet rabolja el, hiszen a legtöbben édesanyánktól lestük el a tudunk gyorsan és könnyedén, szinte ösztönösen elkészíteni, amit és ahogy ő csinált; tehát ha ő nem volt a reformkonyha híve, akkor mi is a hagyományos magyar ételeket esszük (amelyhez a hagyományos magyar életmódot viszont egyáltalán nem követjük). Nyilván ez esetben is "gyakorlat teszi a mestert", tehát ha elszánod rá magadat, megtanulhatod az újfajta konyha vitelét, de akkor el kell fogadnod, hogy rá kell szánnod nem kevés időt. Akik pedig a munkahelyükön esznek, még nagyobb zavarba kerülhetnek, ha a saját főztjüket szeretnék enni napközben. A harmadik – Furcsák az ízek! Még ha meg is tanulod az ételek újfajta összeállítását és elkészítési módját, akkor is furcsának fogod érezni az ízeket, szokatlanok lesznek azok az ételek, amelyeket ezentúl más alapanyagokból és más technikával készítesz. Vannak, akiknek már azt is nehéz megszokni, hogy zsír helyett olajjal süssenek (hm, és akkor mit kenünk majd hideg téli estéken a jó fehér kenyérre?!), vagy hogy az említett fehér kenyeret cseréljék le teljes kiőrlésű gabonából készültre. Ha "fogyókúrás recepteket" keresel, vagy ha döntesz egy diéta mellett, és ahhoz étrendet is kapsz, azokban sokszor egészen ismeretlen ételeket ajánlanak, amelyeket talán nem is lehet kapni Magyarországon, vagy legalábbis nem szoktad enni őket – és a családod sem fogja elfogadni ezeket, ehetsz egyedül... A negyedik – Túl drága! A diétás étrendekben az előbb említett ismeretlen, szokatlan ételek alapanyagai a megszokottaknál többe kerülhetnek, ha egyáltalán kaphatóak. A fogyókúrás receptek "bio" alapanyagokat írnak elő, vagy legalábbis hangsúlyozzák a természetes eredet fontosságát (például igyunk "bio" kecsketejet a "gyári" tehéntej helyett), amelyek akár kétszer annyiba is kerülhetnek, mint az egyszerűbbek. Akik dolgoznak napközben, azok többnyire megoldják valahogy az ebédjüket: ha nincs a cégüknél munkahelyi étkeztetés, mindenfelé vannak olcsó gyorséttermek, büfék. Ezeknél nyilván drágább, ha az otthon megfőzött egyadagnyi diétás ételt akarod enni, és nem is biztos, hogy van rá lehetőséged megmelegíteni. Az ötödik – Nem bírod ki! 
Az ember a szokások rabja. Nem véletlen, hogy a népszerű elmélet szerint 21 napig kell valamit csinálnunk folyamatosan ahhoz, hogy az a szokásunkká váljon. Csakhogy nem fogod kibírni addig: annyira hiányozni fognak a megszokott ételek, hogy néhány nap kitartás után biztosan eszel majd valamit, amit nem szabadna (mert persze még véletlenül sem olyasmi után ácsingózol, ami egészséges és segít a fogyásban). Ami az életben jó, az vagy tilos, vagy erkölcstelen, vagy hizlal – tartja a mondás :) A "bűnözés" után pedig jön a lelkifurdalás, az önvád, attól ingerült leszel, legrosszabb esetben pedig feladod a küzdelmet, hiszen lám, lám, hiába volt a nagy elhatározás, hogy most aztán tényleg lefogysz, az első adandó alkalommal megszegted az ígéretedet... nem is érdemes ezzel tovább vacakolni, hiszen az úgyis teljes képtelenség, hogy ezentúl (vagy x hétig) ne ehesd a kedvenc ételeidet... Miért nincs egy olyan fogyókúra, ami mellett mindent ehetsz, amit szeretsz, mégis fogyni fogsz?! (Hány éves vagy Te, királylány?... És még hiszel a mesékben?) A hatodik – Úgyis visszajön!  Nem elég, hogy testileg megvisel a fogyókúrázás (hiszen a legtöbb diéta – ahogy már megbeszéltük – koplaltat, így nemcsak az értéktelen, fölösleges kalóriákból viszel be kevesebbet a szervezetedbe, hanem a szükséges dolgokból is), nem elég, hogy lelkileg a padlón leszel (hiszen a kedvenc ételeidtől el leszel tiltva, de mivel nem bírod ki nélkülük és bűnözni fogsz, így folyton lelkifurdalásod lesz), nem elég, hogy kimerültté és ingerültté válsz, vagy egész nap csak aludnál, annyira nincs energiád... a tetejében már előre tudod, hogy amikor végre "túlesel" rajta, és vége a fogyókúrának, még ha el is érted a célod, nagy rá az esély, hogy visszahízod, amit leadtál, mégpedig kamatostul!
Miért van ez?... Nos, melyik változatot szeretnéd hallani? A mindennapit vagy a tudományost? Kezdjük a bonyolultabbal. Mindenkinek megvan a maga nyugalmi metabolikus rátája, azaz az a kalória-mennyiség, amelyet elhasznál naponta. Ha ennél többet eszel, akkor hízni fogsz. A luxus kalória leginkább cukor formájában érkezik, márpedig cukrot csak egészen kis mennyiségben tud a testünk raktározni, a felesleg pedig zsírrá alakul (lásd ősemberek). A rossz hír az, hogy ha egyszer már kialakult egy zsírsejt, az többé nem tűnik el, nem szívódik fel, legfeljebb kiürül, tehát ha visszatérsz a hizlaló étrendedhez, újra feltöltöd a zsírsejtjeidet. Ha azt szeretnéd, hogy egyszerűbben fogalmazzak, akkor vissza kell térnem ahhoz, amivel az egészet kezdtem: kúraszerűen nem lehet fogyni, alakot formálni. Ha tényleg úgy gondolod, hogy problémád van a súlyoddal, az alakoddal, ha tényleg elhatároztad, hogy változtatsz, akkor az egész szemléletedet, az egész életmódodat kell megváltoztatnod, mégpedig olyan új szokások bevezetésével, amelyeket szívesen és könnyen tudsz egész életedben követni. Szerinted elképzelhető ez? Végszó – avagy van egyáltalán megoldás?! Nem lenne tisztességes tőlem, hogy felidegesítselek a problémák felsorolásával, ha itthagynálak kétségek között, miután mindezt összefoglaltam Neked. Nem is lenne semmi értelme ennek az egész írásnak, ha nem volna egy jó ötletem. Tudom, hogy már mindent tudsz a fogyókúrákról. Tudom, hogy már mindent tudsz az egészséges táplálkozásról. Sőt, még azt is tudom, hogy miért nem vagy képes betartani mégsem az okos tanácsokat... De ha az akarat megvan Benned, én mutathatok egy könnyebb utat. Szeretnél végre bűntudat nélkül enni a kedvenc ételeidből? Szeretnél végre olyan ötletekhez jutni, amelyeket be tudsz vezetni a mindennapjaidba? Szeretnél végre egy együttérző csapat tagjaként támogatást és működő gyakorlati megoldásokat kapni? A folytatást elolvashatod itt: ...mert enni kell... ...hát egyél, amit akarsz! Ráadás – és ezek az ételek hogy tetszenek? Az alábbi fotókon egyetlen dolog közös: valamennyi 300 kcal-nyi ételt ábrázol. Elég tanulságos, nem? Innentől kezdve csak Rajtad áll a dolog, Te választasz. Melyik tányért kéred?... :) Az Enni Kell Klub ilyen és ehhez hasonló ötleteket ad Neked. Jössz?  (A cikket beküldte: Enni Kell Klub)
|