|
|
Küzdelem a PCOS és a hajhullás ellen 2.Már az első cikk megírásakor eldöntöttem, hogy a következő konzultáció után megírom a folytatást. Azok, akik olvassák a naplómat, képben vannak, de másokhoz is el szeretném juttatni a történetem folytatását.Ahogy már írtam, három Utrogestanos ciklus után kellett ismét vérvételre mennem, egy progipótlásmentes hónapban. Ez február 11-én. TSH-t, progeszteront és ösztrogént néztek. Az eredmény elkeserítő volt. Progeszteron nagyjából semmi és a TSH is romlott egy kicsit. Abban a hónapban magától persze meg sem jött. Csak március 16-ra kaptam időpontot az endokrinológushoz és nem akartam így várni egy hónapot. Már az elején nagyon kevésnek tartottam a 12,5 mcg Euthyroxot a 4,5 körüli TSH-mra, így saját elhatározásból megemeltem az adagot 25-re. Kivártam a 35. ciklusnapot, és mivel nem jött a mensi, hát meghoztam az Utro-val. Egy hete jutottak el az eredmények a doktornőhöz és ő is ugyanúgy emelte a gyógyszeradagot, ahogy én már megtettem. Duphastont írt fel az Utro helyett, mert attól mindig szédültem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e. Már a pajzsmirigy alulműködés kiderülése óta motoszkált a fejemben, hogy vajon autoimmun-e vagy sem. Ez főleg a jód szempontjából fontos, mert ha autoimmun, akkor a jód nem tesz jót, ha viszont nem, akkor hasznos lehet. Biztos, ami biztos, november óta jódozatlan sót használok, habár így is minden mással jódozottat viszek be. Anyukám most kérdezett rá a témára az orvosnál, aki ezt kérdezte: Miért, hát azt nem néztük? Nem, köszönöm szépen! Tehát a következő vérvételnél az is kiderül. Semmi egyéb utasítást nem kaptam, hogy mikor csináltassak vérképet, mikor menjek konzultációra. Kicsit magamra vagyok most hagyatva ilyen szempontból. Úgy döntöttem, hogy július elején, az egyetemi év végén megyek legközelebb vérvételre, az autoimmunitást, TSH-t és progeszteront nézetek, majd a legközelebbi alkalommal elmegyek az orvoshoz. Az inzulinrezisztenciám jól elvan, tavaly január óta nem voltam terheléses vérvételen, nem tudom, hogy mit eredményezett a kemény diéta, edzés és gyógyszer, de ennél többet már úgysem lehetne tenni ezügyben. A progeszteronhiányt és a hajsatnyulást a pajzsmirigy alulműködés okozza, ez egyértelmű. Akkor várhatok javulást, ha a TSH-m is rendbejön. Július elején töltöm a 20-at, akkor lesz két éves a küzdelmem. Kíváncsi vagyok, milyen eredményeket, változást kapok szülinapomra. Mindannyiunknak nehéz, akik a PCOS-IR-pajzsmirigy kombóval küzdünk. Nem sétagalopp az élet, mindent előre el kell tervezni, nem viselkedhetünk felelőtlenül. Van, akinek az nagyon nehéz, de meg lehet szokni, életünk részévé válhat. Olyan ez, mint egy sziget. Az élet változik körülöttünk, de a jó öreg diéta-gyógyszer-edzés-orvos-vérvétel-diéta - marad. Mivel ezt kell megszoknunk, ne lázadozzunk ellene, hanem tekintsünk rá fegyverként, amivel legyőzhetjük, azaz legalább visszaszoríthatjuk az ellenséget. Aztán egyszer eljön a győzelem, és a karunkban tarthatjuk a saját kisbabánkat, a győzelem bizonyítékát. Álmomban ez már megtörtént velem és olyan boldogságot éreztem, mint még soha életemben. Hát ezért küzdök, hogy a valóságban is átélhessem ezt az érzést. Kitartást minden sorstársnak! (A cikket beküldte: Manikácska)
|