|
|
Kategória: További fogyókúrás cikkek Minden nő karcsú és szépInterjú Edita Sipekyvel, a Fogyás magasiskolája című könyv szerzőjével hízásról, fogyásról, testről, lélekről, nőiségről.Homlokán az elmaradhatatlan sállal pontosan érkezik az interjúra. Tökéletes alakját azonnal díjazzák a kávéházban ülő fiatal és még fiatalabb férfiak: ő pedig learatja az elismerő pillantásokat. Az első perctől kezdve olyan, mint amilyennek a ma már több nyelvre lefordított könyveiből megismerhetjük. Közvetlen, vidám, briliáns humorú, energikus, sugárzik belőle az életerő -- az ember úgy érzi, mintha mindig ismerte volna. Fogyókúrás programjával, amelyet saját magán próbált ki eredményesen (több, mint harminc kilót adott le), nők ezrei fogytak le, kapták vissza az eredeti alakjukat, önbizalmukat és legfőképp a nőiességüket. Neve lassan fogalommá válik: ő Edita Sipeky. -- És hol, hogyan találta meg a választ a kérdésére? --Kutattam, kerestem, olvastam, bújtam a szakirodalmat, és egyszer véletlenül a kezembe került egy amerikai szerző neurológiai tárgyú könyve. Ebben részletesen le volt írva az egészséges pszichikum működése, és annak hatása a táplálkozásra. A lényeg: ha pszichikailag egészséges az ember, nem foglalkozik azzal, mit és mennyit eszik, mert más dolgokkal törődik. Kísérletezni kezdtem, magamon próbáltam ki a tanultakat. Az eredmény: tizenhat hónap múlva, persze intenzív összpontosítás és „fejmunka” után leadtam az összes súlyfölöslegemet, mégpedig mindenféle étkezési korlátok nélkül, sőt kezdetben még csak nem is tornáztam. --A nők állandó témája a testsúlyuk. Zavarja nőket, beszélnek róla, önigazolások tucatjait sorolgatják -- egyszóval mintha ekörül forogna az életük. --Lélekben és időben vissza kell térnünk oda, amikor még nem volt túlsúlyunk. Tizenévesen még nincs annyi problémánk, nem ér annyi stressz bennünket, mint a későbbiekben. Gondoljuk végig, mit csináltunk akkor, és mit csinálunk másként most. Szülünk, nincs időnk magunkra, másokért élünk, és egyszer csak az étel hizlalni kezd. A női pszichikum az évek során letér a helyes útról, és ez a változás (amely a fejben kezdődik) biológiai változásokat von maga után. Arra kényszerítve a nőt, hogy biológiailag másként viselkedjen, mint kellene (mintha nem is lenne nő). Ha ezt pszichikailag meg változtatjuk, máris jelentkeznek a fizikai változások is. --Könyvében említi, hogy a fogyás felelőse a női hormon, az ösztrogén. A hízás oka a kevesebb ösztrogén a nő szervezetében. --Egyszerűsítve: a hormon valójában egy érzés. Ha mérges vagyok, nem érzem, hogy adrenalin megy át a testemen, viszont érzem a haragot, vagy az érzelmi és hangulati változásokat. Az ösztrogén nem működik rendesen a nők szervezetében, vagyis a kövér nőkben kevés az ösztrogén, de ezt helyre lehet hozni. Az ösztrogén a fogyás mozgatórugója, de az évek során „elfogyott belőlünk”. Szülés, gyereknevelés, háztartás, munka töltötte meg az életünket és elfelejtettünk nőként, nőiesen élni. Amint csökken az ösztrogénhormon a testben, kinyílnak a hűtőajtók – máris ételt kér a testünk. Ezt egyébként tudományos kísérletek is bizonyítják. Hogyan csináljunk ösztrogént magunknak? Ezt kell megtanulnunk. Igyekszem a nőknek megmagyarázni, hogy nem szabad a fontossági sorrendjükben az utolsó helyre sorolni magukat. Törődjenek magukkal, legyenek vitálisak, főleg: legyenek nőiesek! --Hogyan működik az ön fogyókúrás programja? --Ha fogyni akarunk, felejtsük el, hogy a testünk kívülről irányítható. A testet belülről irányítjuk, s ha ezt megértjük, máris beindul a folyamat. A túlsúlyt az okozza, hogy nem érezzük jól magunkat, és nem úgy viselkedünk, mint akik, amilyenek igazán vagyunk. Ezt megérteni a mérföldkő. Azonnal abba kell hagyni a diétázást, egészséges szokásokat kell elsajátítani, és mozogni kell. A foglalkozásokon először hetente kétszer egy órát tornázunk. Egészségügyi, nyújtó tornát végzünk, nem ugrabugrálunk, mert a kövéreknek óvatosan kell elkezdeniük a mozgást. Naponta négyszer étkezünk. Nem kell figyelnünk arra, hogy mit együnk, a hipotalamuszunk pontosan tudja -- azt eszünk, amit kívánunk. Fontos a napi húsz perces délutáni relaxáció vagy alvás. Két hét odafigyelés, és az étkezés rendszeressé válása után fogyni kezdünk. Havonta akár négy kilót is ledobhatunk – ez kortól és súlytól függ. Sajátítsuk el a tudást: odafigyelni testünk jelzéseire! -- Sokak számára nehéz ezt a változást megtenni, hisz a rohanó hétköznapokban az ember lánya bizony azt is elfelejti, hogy nőnek született. --Pedig nem nehéz, mert ez a természetes, persze kezdetben igényel egy kis önfegyelmet. A táplálkozás testünk egyik normális funkciója, de rosszul működik, ha stresszben vagyunk, és nem hagyjuk nyugodtan dolgozni. Ha a naponta bennünket ért stresszhelyzeteket megtanuljuk kezelni, és nem stresszeljük a testünket tovább fogyókúrákkal, meg önutálattal, akkor visszaáll az egyensúly. A diéták azért sikertelenek, mert arra kényszerítik az embert, hogy kevesebb ételt egyen, mint amennyire a testének szüksége van. A test pontosan tudja, hogy a magassághoz képest mennyit kell nyomnia. Egy nyolcvankilós, túlsúlyos embernek muszáj annyit ennie, hogy a teste éltetni tudja magát. Ha erőszakkal kevesebbet eszünk, az agy azonnal jelzi, baj van: energiahiány! Természetesen kibírjuk a diétát egy-két hétig, de mivel pszichikailag semmit sem változtunk, újra visszatér az eredeti parancs: egyél többet! Ráadásul a test megijed, és raktározni kezd. Pillanatok alatt visszaszedjük a leadott kilók többszörösét. A probléma tehát a pszichikumban gyökerezik, ott kell keresni. Ez az egyetlen hiba, ezt kell kiküszöbölni. Azért hízunk meg újra meg újra, mert rossz úton járunk. És naivan hiszünk a diétákban, pedig egyik se működik. A súlyfelesleg okozói a stressz, a fáradtság, a diéta és a gondolati megszokás. --Akkor tehát mitől függ a fogyókúra eredményessége? Ki az, aki biztosan nem tud lefogyni? --A pszichikum idézi elő az étkezést irányító szervünk, a hipotalamusz zavarát. A túlsúlyos tehát többet eszik, mint kellene. Beismerni, hogy többet eszünk, nem merjük, de nem is tudjuk. A kövér nő azt állítja, keveset eszik, még a levegőtől is hízik. De ő nem tudja megítélni, hogy mennyit eszik, hiszen hiányzik belőle az a hormon, ami ezt jelezné neki. A túlsúlyosság megbetegedés, csak sokan nem tesznek ellene semmit. Pedig a torok- vagy fejfájásnál is igyekszik az ember segíteni magán. A kövér embernek is „gyógyítania” kell magát -- ez pedig változtatásokkal jár, önfegyelemmel, odafigyeléssel. Sok nő irtózik ettől, mert sok mindennel szembesülnie kéne. Az a nő viszont, aki igazán le akar fogyni, képes erre. --Könyvei nagy népszerűségnek örvendnek. Mikor határozta el, hogy könyvet ír az eredményes fogyókúráról? --Évekig tartó eredménytelen fogyókúrázás után, mikor megláttak az utcán lefogyva, kérdezgettek, felhívtak, kértek, mondjam el, mit tegyenek, hogy ők is lefogyjanak. Végül spontán megalakult egy „fogyókúrás” női csoport -- aztán lassanként a többi. Egy alkalommal egy újságírónő is eljött a csoportfoglalkozásra, és saját sikerén felbuzdulva cikksorozatot írt a fogyásáról – huszonnyolc kilót sikerült leadnia. Ezekután többször hívtak televíziós beszélgetésekre. Egyik műsorban egy betelefonáló megkérdezte, hol olvashat a módszeremről. A stúdióban ülve, vicces hangulatomban nagyot blöfföltem: az idén jelenik meg a könyvem – válaszoltam, de ezt magam sem gondoltam komolyan. Egész héten minden nap csörgött a telefonom, kérdezgettek, érdeklődtek a könyvről. Már nem is mertem felvenni a kagylót. Aztán mégis megtettem: az Ikar kiadótól kerestek, hogy kiadnák a könyvemet. Megijedtem: hiszen nem is tudok írni! De aztán belevágtam. Hét hét alatt elkészült a kézirat. Minden nap, éjszakákon át írtam, őszintén, ahogy a lelkemből jött. Olyan könyvet akartam, amely megszólítja a nőket: tegyünk magunkért, hisz rólunk van szó. Két nap alatt elkelt az első kiadás összes példánya. Sokkoló volt az érdeklődés. Az eredmény? Eddig tízezer nő fogyott le a módszeremmel, Csehországban pedig besoroltak a legjobb elismert fogyókúrás szakemberek közé. --Könyveiben nagyon sok mindent elárul, az igazi nagy titokra azonban nem derül fény. Minden titkát megosztotta már az érdeklődőkkel, vagy még van a tarsolyában valami? --A fogyókúrás programom szabadalmazva van. Húsz éve kutatom a test és a pszichikum kapcsolatát. Mindent elmondok, ami szükséges az eredményes fogyáshoz. Mindenkiben ott van a megoldás, a titok nyitja. Előadásaimon kulcsot adok a nők kezébe. Akit igazán érdekel a titok, tudja a kulcsot használni. A lényeg: megérteni a rendszert, ami szerint a fogyás működik, elfogadni azt, és nem kell elmélkedni, miért, hogyan, miként működik. Ennyi az egész. Minden túlsúlyos nőben ott rejtőzik a karcsú, egészséges és szép nő – csak ki kell szabadítanunk magunkból. --Hogy éli meg a sikert, a népszerűséget? Milyen érzés tudni, hogy ezrek életét megváltoztatta? ---Sose gondoltam volna, hogy így alakul az életem. Öt évvel ezelőtt még képtelen lettem volna a nyilvánosság elé állni. Ma előadásokat tartok, tévéműsorban szerepelek. Néha még most is felfoghatatlan számomra, milyen lavinát indítottam el. Nők százai írnak nekem köszönőlevelet naponta a világ minden tájáról, nagyon sokan megszólítanak az utcán. Ettől az érzéstől mindig libabőrös leszek. De olyan ember vagyok, mint bárki más. Mindenkiben ott szunnyad valami fantasztikus, csak tudni kell, mit tegyünk azért, hogy kihozzuk magunkból. És a lényeg: el kell kezdeni. Öt éve tartom a súlyomat, pedig már nem teszek érte semmit. Még csak nem is tornázom, csak táncolok és karcsún élek. Ha húszévesen ér ez a siker, talán fejembe szállt volna a dicsőség. Ma úgy tartom, minden, ami velem történik, a munkám eredménye. -- Köszönöm a beszélgetést! Szerző: Póda Erzsébet Megjelent partneroldalunk, a Netbarátnő hozzájárulásával.
|