|
|
Kategória: Sikeres fogyózók Önámítás vagy az akarat ereje és győzelme?Annyi történetet olvastam már, hogy gondoltam, az enyém is megállja a helyét. Az én fogyásom legnagyobb akadálya az önhitegetés és a kifogás volt, ezt kellett igazán legyőznöm, onnantól kezdve szinte egyenes volt az út. Kicsit hosszú lesz a történet, ezért elnézést kérek.Most 21 éves vagyok. 15 voltam, mikor megismerkedtem a jelenlegi párommal. Ő nem igazán hízékony alkat és nagyon édesszájú, így naponta több tábla csokit is megevett. Természetesen ha vele voltam, akkor mindig kaptam belőle, sokszor vele is ebédeltem meg otthon is, megszaporodott az étkezéseim száma és a minősége is. Hamar észrevettem, hogy mintha hízni kezdtem volna. 15 évesen 48 kiló voltam és 164 centi (most 165 vagyok, tovább már nem növök:)). Míg otthon laktam, addig azért nem volt olyan vészes ez a hízás, talán 55 kilóig mentem föl, nem találtam még én sem túlsúlyosnak magam. Elkezdtem fogamzásgátlót is szedni. Aztán 18 évesen összeköltöztem a párommal és itt ugye már mindig olyasmit főztem, amit kívántunk, senki nem ügyelt arra, hogy elég zöldséget egyek, sokat nassoltunk és ilyesmik. 19 éves elértem a 68,2 tized kilogrammot is, és itt bizony már rémesen kövérnek láttam magam, holott még így sem volt olyan hatalmas a túlsúlyom, csak ugye mindannyiunknak van egy önképe, amihez igazodni akar. Nagyon sokáig a fogamzásgátlóra fogtam, hogy hízok, mert mindenhol ezt olvasni, a mellékhatásokban is benne van. Elismerem, lehet, hogy könnyebbé teszi a hízást, de biztos, hogy nem egy szem bogyótól hízik meg az ember. Néha próbálkoztam éhezéssel, de max. 1-2 kiló mínuszt értem el vele és mindig visszajött. Utánanéztem én is mindenféle diétának (90 napos, káposztaleves, szűztea kapszula, Norbi, Alexandra, Atkins stb.), de mivel Apukám sportember és jó nevelést kaptam, mindennek utánanéztem, mielőtt bármibe is belekezdtem volna. És nem fórumokon, ahol néha túlzásba tudunk esni a véleményekkel, hanem orvosi jellegű lapokon, dietetikusoknál stb. És mint kiderült, ezek a diéták remekek egy-egy ember esetében vagy ha valaki csak egy esküvőre akar jól kinézni, aztán nem bánja, ha hamar a dupláját hízza vissza. Nem beszélve a különböző fiziológiai mellékhatásokról. Például a káposztalevesnél az egyoldalú táplálkozás miatt kialakuló hiánybetegségek, a 90 naposnál szintén felléphet ilyen, na meg nem gondolhatjuk komolyan, hogy egy egész napig tésztát eszünk és attól csoda történik. A vércsoport diétát meg egyenesen marhaságnak tartottam, mert nekem halat hallal kéne ennem, holott alig eszem húst, mert nem a kedvencem. Viszont minden olyan gyümölcsről és zöldségről le kéne szoknom, amit szeretek és minden olyasmit meg kéne ennem, amit nem. Tehát örülök, ha valakinek ez bevált, de engem ne akarjon meggyőzni senki, én sem győzködök senkit. Osztottam-szoroztam, utánaolvastam mindennek és kialakítottam a saját diétámat. Egy netes programon kiszámoltam, mennyi kalóriát fogyaszthatok naponta és szigorúan egy kis naplóba vezetve leírtam minden nap, hogy miből hány grammot ettem és az hány kalória. Mindezt azért, mert ha nem teszem, hajlamos vagyok bemagyarázni magamnak, hogy márpedig egy púpozott tányér tészta nem is sok stb. Eleinte nagyon szigorúan csináltam, nem ettem cukrot, olajat, lisztet, rizst, krumplit és semmit, ami ezeket tartalmazta volna, ebből adódóan semmilyen pékárut és tésztát sem, és 1000 kcal-nál nem ettem többet egy nap. Szerencsére imádom a zöldségeket és a gyümölcsöket, kb. 2 hét alatt hozzászoktam és elmúlt az éhségérzet is. Ügyeltem arra is, hogy minden vitamint és a tejtermékek útján a kalciumot is megkapjam. Egy hétig nem történt semmi, aztán beindult a fogyás és tudtam, most már jó úton haladok. Időnként emeltem egy picit a kalóriákon, hogy szép lassan ráálljak a normális mennyiségre és meg kell mondanom, ma már nem tudnék annyit megenni egy ültő helyemben, mint régen. Vannak persze megingások, és ahogy Anyukám ajánlotta, hetente egy napon megjutalmazom magam valamivel, amit szeretek. Lehet ez egy-két szelet pizza, egy csoki, egy melegszendvics, de ilyenkor sem zabálok be belőle. És láss csodát, heti egy ilyen nem mozdít felfelé a mérlegen. Sőt, lehet kapni egyenként csomagolt apró csokikat, aminek darabjában 30-40 kcal van, abból akár minden nap 1-2 db-ot is megettem, ha épp olyan napom volt és belefért még a keretbe. És attól sem híztam, tehát ahogy sokan mondták, mindent szabad, csak mértékkel. A legnehezebb az volt, hogy imádtam a chipset és a ropikat. Most havonta egyszer eszem ilyesmit és így, több mint egy évvel a kezdés után már abszolút nem hiányzik, csak ritkán. Vannak persze kivételes esetek. Például egy-egy nyaralás alkalmával sosem figyelem, mennyit eszem, mert tudom, hogyha hazajövök, visszaállok a normál kerékvágásba és le tudom adni a kilókat, mert megtaláltam a saját módszeremet. Az sem zavar, ha 4-5 kilót felszedek ilyenkor, mert tisztában vagyok vele, hogy nem jelenthet gondot. Most már 16 kilót is leadtam, igaz, a nyaraláson visszaszedtem egy kicsit, de már nincs messze az áhított 50 kiló, nyárra talán el is érem. Most tudom, hogy egyesek forgatják a szemüket, mert örülnének, ha csak 60-ig lefogynának, de gondoljanak arra, hogy aki 60 kilós akar lenni, az nem fogja jól érezni magát 70-nél. Én is így vagyok a 60-nal. Ja és a mozgás. Imádok kirándulni, biciklizni és mindenféle játékot, viszont utálok futni, nem is tudok, mert fulladok közben. Ezt a fogyást csak nagyon ritka tornákkal értem el, tehát mozgás nélkül is megy, mégis arra buzdítok mindenkit, hogy mozogjon, mert én is imádom, ha tehetem és biztos, hogy futni is szeretnék, ha bírnék közben normálisan levegőt venni. Mára már úgy hozzászoktam ehhez az életmódhoz, hogy akkor sem eszem krumplit, ha tehetem, mert jobban szeretem a salátát. Kerülöm a kenyeret, mert jobban esnek más dolgok, ma már nem tudom cukorral inni a kávémat, mert túl gejl lenne, a teát is nélküle szeretem. És a magas vérnyomásúaknak is ajánlom a diétát, mert használ. Az enyém ugyan csak 120/80 körül mozgott, ami optimális és most 100/65 körül szokott lenni, ami ugye elvileg alacsony, de az orvosom szerint a súlyveszteségemhez képest normális. Nem gondolom, hogy az én diétám tökéletes vagy követendő, de remélem, hogy másnak is nyújtottam némi ötletet vagy segítséget. A legfontosabb, hogy bármilyen diéta előtt utána kell nézni a hatásainak és olyasmibe ne kezdjünk, ami betegséghez vezethet. Úgyhogy kitartást kívánok mindenkinek és olyan akaraterőt, amilyen az enyém, mert én sziklaszilárdan kiállok az elveim mellett, ha úgy tartom helyesnek. És javaslom mindenkinek, hogy – nem naponta – ritkán jutalmazza meg magát vagy valami finomsággal, vagy tárggyal, mert kellenek az apró örömök, hogy a kitartás ne vesszen el. Köszönöm, hogy türelemmel végigolvastátok és sok sikert mindenkinek! (A cikket beküldte: nilena)
|