|
|
Kategória: További fogyókúrás cikkek A kövér szó nem egyenlő az undorítóvalHogy miért ragadtam tollat? Megmondom őszintén, kicsit besokalltam. Most jön a kérdés, hogy mitől is? Nagyon sok naplót olvasok a portálon, zöme fogyókúrás. Ezzel nincs is gond, mivel aktívan fogyókúrázom én is. Inkább némelyik tartalmán szörnyülködöm el.Mindemellé a mérleg nyelve 110 kg-on áll. Huh, most sokan ezt mondjátok, meg hogy oh, szegény, de dagi… No, akkor essünk neki a téma boncolgatásának. (Saját magammal fogom a témát körülírni, hogy megértsétek, azt, amit akarok mondani, mert bonyolult volt ezt a cikket összehozni. Nagyon kavarognak a témáról a fejembe a gondolatok.) Sosem voltam vékony nő.. Mindig a teltek táborát erősítettem. A legkevesebb, ha jól emlékszem 85 kg volt. De nagyon is jól éreztem magam a bőrömbe. Ezután férjhez mentem, s mint a házasságok nagy részében, megérkezett a baba… A terhességem végére felhíztam 130 kg-ra. Szülésnél, mint mindenkinek, nekem is lejött a súly egy része, így maradtam 115 kg körül, de mivel kellett a tej (ami nem volt), meg jól is esett, így ettem. 124 kg voltam, mikor észbe kaptam, hogy állj, elég… Ekkor elkezdtem fogyókúrázni. DE!!! Nem azért, mert nagy volt a combom, mert hasasabb voltam, mint előtte, vagy bármi ilyen dolog, hanem az egészségügyi részétől tartottam. Most lehet rám furán nézni, de én 124 kg-osan is jól éreztem magam a bőrömben. Jártam az utcán, mentem strandra, nyár volt, színesbe öltöztem, fagyiztam, ergo jól éreztem magamat. Elkezdtem a fogyókúrát s lettem 110, itt megálltam, s egy fél éve nem mozdul. Majd most fog, mert szeretném én is megtapasztalni, hogy milyen a rövid szoknya, milyen a pántos bikini. Viszont a lényege az egésznek, amit megtanultam, s meg is tapasztaltam: Én most is jól érzem magam, nem akarok betegesen lefogyni. Mosolyogva járok az utcán, felemelt fejjel, s büszkén. Mert vagyok, aki vagyok, egy ember, aki az álmait is megvalósítja, egy családanya, hiába ilyen a külsőm, amilyen most. Bár ha nem érdekelne így a miniszoknya érzése a lábon, nem is fogynék:) Szeret a férjem, a gyerekem, a barátaim. Nem kínos nekik velem végigvonulni az utcán. Egy teltebb nő is lehet annyira mutatós, mint a vékonyak többsége. Miért soroljuk a teltebb illetve kövérebb nőket, az izzadó, vörös képű, büdös, elhanyagolt nők táborába? Sokan most sajnálnak, mert 110 kg vagyok. Ne sajnáljon engem senki.. Inkább azokat az embereket, akik úgy nyilatkoznak, hogy ha meglátja magát a tükörben, rosszul van, hogy milyen undorítóan néz ki, mert van rajta +5 kg felesleg, de ez lehet akár +15 kg is. Vagy épp azt sajnáljuk inkább, aki mondjuk lefogyott, sikerült amit szeretett volna, s saját magáról tud úgy nyilatkozni, hogy hájas disznó volt… Dehogy volt az… vagy ha annak érezte magát, akkor ott nem a súlyfelesleggel volt probléma, hanem valami más a kobakkal. Hisz akkor is ember volt, csak egy kis zsírpárnával. Szerető ember, akit szeretnek, viszont szeret, él s lélegzik… Egy szó, mint száz. Emberek, meg kellene tanulni, hogy a kövér szó nem egyenlő az undorítóval. S egy kövérkésebb, teltebb Nő is érhet annyit, amennyit a sovibb társa. Lehet annyira mutatós, kellemes társaság, mint bárki más. Van, akinek a teltebb élet csak átmeneti, van akinek örök. Akinek örök, az nem biztos, hogy magának választotta, akinek átmeneti, annak meg emlékeznie kellene, hogy honnan indult valaha… Szóval a végére az én szemszögemből: Nem az a fontos, hogy milyen vagy kívülről, hanem, az hogy milyen vagy belülről. Mert a csomagoláson bármikor tudsz változtatni, nem úgy mint… (A cikket beküldte: nephylin000)
|