|
|
Így (nem) fogyok énManapság fogyózik az ország apraja-nagyja és gyúr az áramvonalas alakra. No ebből az őrületből én se maradok ki. Ennek csak az a különlegessége, hogy életem nagyobb részében nem fogyóztam, hanem hízóztam. Mindent megtettem, hogy fel tudjak szedni legalább egy-egy kilót. Ettem, amit szemem-szám meglátott, édességet, zsíros falatokat. Ma már fájó szívvel gondolok a jobbnál jobb finomságokra, miket csak lelkiismeret furdalással merek már bekapni.És itt jön a nehézség, hogy milyen fogyókúrát alkalmazzak, mely még nem drasztikus és betegségem mellett is felvállalható. Nagy választék nincs, mert hamar leállított háziorvosom, hogy ő bizony egyiket se javasolja. Egyetlen megoldást a felező fogyókúra, vagyis mindent egyek amit eddig, csak fele annyi mennyiségben. Azóta beszereztem kisebb tányérokat, hogy az a fele se nézzen már annyira kevésnek, hogy rögtön kedvet kapjak még egy fele tálra. Így eszegetek majdnem mindent, no csak majdnem, mert azért a zsírosabb falatokból még keveset se, és a süteményekről is lemaradnak a habok. És hát az illatos pékáruk is elmaradnak a vacsoráról. Hiszen finom a sovány gépsonka egy kis sajttal is, bár nem pénztárcakímélő. A gyümölcsök mennyiségét viszont igyekszem növelni, mert azon kívül, hogy nem hizlalnak, a sok vitamin, nyomelem miatt még egészséges is és lelkiismeret furdalás és korlátozás nélkül falatozhatok. Mostanában különösen rákaptam a turmixokra, de csak olyan lájtos formában. A tojást kihagyom belőle és néha a tejet is, marad az ásványvíz. Jó hogy legalább az, nehogy már a semmit turmixoljam. Sajnos ennek a fajta diétának megvan az a hátránya, hogy pár hét eredményesség és néhány kiló veszteség után hozzászokik a szervezet a kevesebb bevitelre és ezzel is szépen beéri és a mérleg mutatója lejjebb nem megy, de az éhségérzet megvan. Így hadakozunk most már fél éve egymással, én és a fölös kilók, fél tányérral, fél adaggal, de nem fél súllyal. (A cikket beküldte: arany52)
|