|
|
Kategória: További fogyókúrás cikkek Lefogyok mert akarom, mert szeretni akarom magam!Ezzel a mondattal kezdődött fogyásom "története"... Sablon szöveggel fogom kezdeni a mondókámat. Sokszor vágtam már neki a fogyásnak, sokszor adtam fel… Mitől más a mostani helyzet? Attól, hogy az előző alkalmakkor mindig azért akartam lefogyni, mert nem tetszett, amit a tükörben láttam, tudom az is ok, de nem elég.Hogyan és hol tartok most? Nos, nem mondhatom nektek azt, hogy huhh de király vagyok, már ennyit meg annyit leadtam. Május elején vágtam bele újra. Eldöntöttem, hogy az idei nyár lesz az utolsó kövér nyaram, többé ilyen nyarat nem akarok. Nem akarok otthon ülni hétvégén, miközben strandon is lehetnék. 10 éve voltam utoljára strandon… Ez katasztrófa. Szóval: évekig a súlyom 86 kg volt, e fölé már nem mentem, valahogy ez stabil súlyom. Május elején 86 kg-mal kezdtem az „életmódváltást” Miért idézőjelbe raktam? Azért mert másnak ez nem lenne az, nem arról van szó, hogy elhagytam a lisztet, cukrot. Az életmódváltásom az én életmódváltásom. Érthetőbben: régen nagyon sokat ettem, rengeteget. Délelőtt minimum 2 nagy péksütit, ebédre hatalmas adagok. Vacsorák: meleg szendvics, pizza stb. Jól hangzik nem? Na igen… Számomra az életmódváltás az, hogy reggelente nem eszem már péksütit, ha mégis akkor kb. 2 hetente egyszer, de azt is csak szigorúan 7-kor. Előtte a tízóraim is az volt. Most igyekszem többnyire tk kenyeret enni reggelire, ha nincs otthon, akkor 2 kiflit szoktam valamivel. Tudom, tudom… mitől diétás ez? Semmitől DE, a szervezetemnek szüksége van rá. Honnan tudom? Onnan, hogy érzem, ismerem a testem. Ha valami bűnös dolgot szeretnék enni, megeszem, de csak reggel. Utána a nap úgy telik, hogy nem vágyódom semmi után, mert amit a testem megkaphatott, azt megkapta reggel. Szerencsére sosem voltam édes szájú, csokit kb. havonta egyszer, ha eszem. Az egyetlen, aminek nem tudok ellenállni az a sütemény, igyekszem is elkerülni őket. A reggeli fontos számomra, olyankor elégítem ki a vágyaimat, de reggelibe is max. heti egyszer fér bele nagyon bűnös dolog. Tízóraim pedig joghurt lett vagy gyümölcs. Ebédre főtt ételt eszem, a céghez hordják az ebédet. Gyakorlatilag ingyen kapom az ebédem, nem tudok lemondani róla de nem is akarok. Azt már sikerült elérnem, hogy kevesebbet eszem, nem is tudnék már többet, nem is értem régen, hogy tudtam annyit enni… Igyekszem a köretek felét megenni és igyekszem a 2 menü közül a kevésbé hizlalót enni. Uzsonnázni is szoktam, de nem mindig. Ha mégis akkor lecsúszik egy joghurt vagy megint egy gyümölcs. A vacsoráim többnyire salátákból állnak, imádom a salátákat. Ezen kívül eszem még virslit, tojást, tejterméket. Mikor vacsorázom? Attól függ, mikor sikerült tornázni. Mivel nagyon meleg van, van olyan is, hogy 19 óra után. Nem szoktam torna előtt vacsorázni, mert kiéhezem a torna végén és megint ennék. Lehet, most azon gondolkodtok ez hülye… azt se tudja, mit beszél, nem is csinálja jól. Így fogyni??? Na igen, ezt már megkaptam, hogy okoskodó vagyok :-) tény és való. Akinek nem tetszik, ne olvasson, sima ügy nem? Lehet-e így fogyni? Lehet? Mennyit? Amennyi nekem egészséges. Nem vagyok a gyors fogyás híve. Inkább lassan, de biztosan. 2 hónap alatt 4,5 kg ment le, most 81,5 vagyok. Merem remélni, hogy mire megjelenik a cikkem, addigra már 7-tel kezdődik a súlyom. Másnak ez nem sok, sőt kevés. Nekem tökéletes, ha ilyen ütemben haladok, az nekem nagyon jó. Nem szeretnék nagyon vékony lenni, szeretném jól érezni magam a bőrömben, ennyi az egész. Miért ne sikerülne? Nem vagyok megrögzött mérlegelő sem, havonta egyszer mérem meg magam, szerencsére nincs is mérlegem. Ha nagyobb változás következik be, a ruháimon úgy is érzem, azok nem hazudnak. Lehet, kilóból nem megy annyi egy hónapban, de centiből igen. Nem szabad alul értékelni a centiket. Kit érdekel, hány kg vagyok, ha centiből pedig lemegy? Ha találkoznék valakivel az utcán és azt mondaná, hogy csinos vagyok, nem azt tenné hozzá, hogy huhh jól nézel ki így x kilósan… csak azt mondaná, hogy csinos vagyok, ennyi. Persze számít a kiló, de nem szabad beleesni abba a hibába, hogy megrögzött mérlegelők legyünk. Tudom, hogy van, aki csak így tudja kordában tartani magát, csak tudom azt is, hogy sokan vannak, akik lefogynak, egy másik személy nézi őket vissza a tükörből, ők mégis a kövér énjüket látják még mindig. Ez elszomorít. A lényeg, hogy olvadjanak csak a centik is, szeressem visszanézni magam a tükörben és tudjak mosolyogni a tükörképemre, akár egy próbafülkében, amikor azzal szembesülök, hogy nem is kell már akkora ruhadarab. Persze még van egy adu ászom, mégpedig a mozgás. Mindig is lusta emberke voltam, amikor csak lehetett ellógtam a tesi órákat, sosem szerettem mozogni. Aztán egyszer egy szépséges napon, valaki, akinek azóta is áldom a nevét, ajánlotta nekem a Zumbát. Szerelem volt első kipróbálásra :-) Mindig is szerettem táncolni, szórakozni. Tökéletes! Azóta is mindenkinek csak ajánlani tudom és szerencsére eddig, akik kipróbálták, nem csalódtak benne. Sok részletet nem szeretnék róla mondani, akit érdekel, úgyis utánanéz. Annyi legyen elég, hogy a Zumba megszerettette velem a mozgást. Nem vagyok már az a lusta ember, aki délutánonként ült a kanapén és bámulta a tv-t. Az az új emberke vagyok, aki nem tud már egy helyben ülni és felpattan zumbázni. Miért ilyen jó? Mert szórakoztat, felvidít, lelkesít, izzaszt, de nagyon, kikapcsol és fitté tesz. Miért szenvedjem végig a tornát, ha szórakozhatok is. Sokan nem hittek benne, addig, míg ki nem próbálták. Azt mondták mi ez? Óóó csak egy kis tánc… igen, az is! De ki kell próbálni és rögtön bele lehet szeretni. Nem csupán tánc, kemény cardio edzés. Nos a Zumba megváltoztatott és én ennek nagyon örülök. Többnyire heti 4-5 alkalommal szoktam tornázni. Többnyire Zumbára. Néha, ritkán… amikor fáradt vagyok az ugrabugrihoz, akkor előveszem a jó öreg Norbit :-) de hamar megunom és átkapcsolok Zumbára. Remélhetőleg mire megjelenik a cikkem, addigra már túlleszek egy élő Zumba órán is. Az otthoni zumbázás teljesen kielégíti a vágyaimat, de azért kíváncsi vagyok milyen lehet társaságban, még akkor is, ha én DVD-re is teljesen bele tudom élni magam. Hosszú… tudom. Még annyi szeretnék hozzátenni, hogy talán a hoxán megismert barátaim nélkül nem sikerült volna ez a 4,5 kg sem, és a többi sem. Feladnám mint máskor. Ők mindig ott vannak és támogatnak, meghallgatnak, izgulnak értem. Ezúttal is köszönöm nekik! A lelkesedésem töretlen és teszem a dolgom, mert érzem a változást, kezdem megszeretni a testem, ami nagyon nagy dolog. Kezdek kibékélni magammal, kezdem csinosnak érezni magam, jobb a közérzetem, fittebb vagyok. Kell ennél több? Az étkezésem bár sokaknak nem tökéletes sőt… nekem nagy változás és könnyű lesz betartani, nincs ebben semmi nehéz. Ha így is le tudok fogyni, akkor miért tenném ezt másképp? Miért szenvedjek, ha nem muszáj? Nem szenvedek, eszem jókat, csak nem mindegy, hogy mikor és tornázom, sokat-sokat. Ha nem tornázom, hiányzik! Ez nagyon jó érzés. Milyen céllal született ez a rettentő hosszú cikk? Szerettem volna leírni az eddigi eredményeimet, szerettem volna megörökíteni a lelkesedésem, hogy rossz napokon emlékeztessen a célomra és nem utolsó sorban szerettem volna nektek elmondani, hogy lehet fogyni így is. Mindenki másképp működik, ezért nem lehet azt mondani, hogy mindenkinek egy módszer válik be. Az eszeveszett fogyókúrának pedig semmi értelme. Semmi értelme éheztetni a testünket, szenvedtetni. Be kell látni pl., hogy kemény mozgás mellett növelni kell a kalória bevitelt. Sok módszer létezik most és biztos lesznek újabb módszerek is, nekem ez vált be, ezért nem szükséges támadni sem érte, nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, csak azt tudom, hogy nekem mi vált be. Egy pár hónap múlva pedig remélem, megírhatom a Fogyásom történetét! Ez az én módszerem, nem követendő példának írtam meg, csupán megosztottam veletek az én „titkomat” – Lefogyni csak ésszel lehet, normális táplálkozással és rengeteg mozgással! (A cikket beküldte: javasoft)
|