|
|
Kategória: Sikeres fogyózók Önsanyargatás nélkül is lehet fogyni - egy remek kezdetAz alábbiakban elmesélem, hogyan kezdtem neki a fogyókúrának. Nem annak szántam, csak ki akartam próbálni, hogy mi lenne ha... és bejött. A történetem talán másokat is motivál majd. Mi lehet a legrosszabb, ami történik? Néhány kiló mínusz?! :)Receptem nincsen, mert sajnos egy eszmét sem tudok tartósan követni, nem nagyon tudok azonosulni semmilyen fanatizmussal, meg mindig saját gondolataim vannak mindenről, ami elég idegesítő a környezetemnek, de van ez a típus. Ebből következik, hogy mivel csak a saját tapasztalataimat tudom leírni, így ez nem egy tudományos írás. Sok oldalt végignéztem, sok jó oldal van, ahol tájékozódni lehet, mindegyikből csíptem is magamnak kicsit. De az elején egyetlen dolgot követtem, a kalóriaszámolgatást. Átgondoltam és kitűztem a célsúlyom. Mindenki tudja, hogy a célkitűzésnek az egyik fő tényezője, a reális cél. Tehát tettekkel, akarattal, tudással, hozzáállással megtámogatott célról legyen szó. Mert kell, hogy sikerélmény legyen, az visz előbbre. Ha sikerélmény van, akkor lesz további motiváció, ettől meg még sikeresebb az ember és újabb sikereket ér el. Például, ha azt a célt tűzöm ki, hogy én leszek a következő Holdra szálló, az valószínűleg nem fog sikerülni, több okból sem. Lehetek emiatt persze csalódott, de nem voltak jók az alapok. Tehát, reális cél kell. Én 2 hónap alatt 5 kg-t szeretnék fogyni.. Kiszámoltam, hogy napi 1500 kalóriával könnyedén megvalósíthatom ezt, akkor is, ha semmit nem mozgok. Ez nagyon kecsegtetően hangzik, mert én is, mint szerintem a legtöbbünk, minél kevesebb energia befektetéssel szeretne a legnagyobb haszonra szert tenni. Úgy gondoltam, hogy ha egy valamit (étkezés) megváltoztatok, már az is nagy eredményeket hozhat. Ez így is lett. Két-három nap alatt, amikor viszont a digitális kismérleg TÉNYLEG a kezemhez volt nőve, és tényleg MINDEN falat ételt már-már nevetségesen méregettem, egész jól belejöttem. Azon kívül, hogy a kenyér helyett rászoktattam magam az általam csak „laposkenyérnek” becézett extrudált csodákra, annyi volt az előírásom magamban, hogy a cukrot amennyire lehet, zárjam ki. Ez sikerült is. Nem kínoztam magam azzal, hogy nem ehetek gyümölcsöt, mivel egy nap maximum 1 dl tejet fogyasztok, azt is csak a kávéba, ez nem lett volna annyira nagy változtatás, tehát engedélyeztem magamnak a tejet is. Mivel üdítőitalokat csak minden második karácsonyon fogyasztok, van víz, nagyon jó szomjoltó, így erről nem kellett lemondanom. Ettem én mindent, az említetteken kívül, a cukor helyett viszont xilitet vagy eritritet használok. Minden készétel, recept és hozzávaló kalóriatartalma megtalálható az interneten, amit csak az ember keres. Pár nap és rájön magától is, anélkül, hogy bárki a most divatos módon megmondaná neki a frankót az arcába. Szóval idővel én is magamtól is láttam, hogy egy Marlenka golyó gyakorlatilag annyi kalória, hogy aznap már csak vizet és kettő darab paradicsomot ehetek meg, ha tartani akarom. Viszont ha már addig tartottam, olyan jó érzés feszegetni a határainkat. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Maximum bekapok még egy Marlenkát és elkönyvelem, hogy béna vagyok és még magamnak sem tudok ígéretet tartani, hogy ígérhetnék másnak bármit is… szóval ilyenkor az ember nem eszi meg azt a mocskosul és igazságtalanul finom falatot. Inkább ettem egy almát, vagy kettőt. Érdekes, hogy nekem, aki szerelmes-dohányos voltam, sokkal könnyebb volt letenni a cigit és nem sóvárogni, mint ezt az édességvágyat nem kielégíteni. De ez enyhül, főleg, ha van mit csinálni amúgy. Persze vannak köztes megoldások, egy gombóc diétás fagyi, vagy egy kis kocka finom csoki… én nem kínoztam magam, ezt mondtam már. Hamar rájöttem, hogy mi a hasznos étel és mi nem az. A titok, hogy tényleg minden falatot felírtam. Egy kis kocka csokitól, a koktélparadicsomig (a paradicsom egyébként nagyon kevés kalória) és amit lehet, nyersen fogyasztok. A zöldségek például… nem lehet annyi zöldséget megenni egy nap, amivel 1500 kalóriát bevihetnénk. Emellett rávettem magam arra, hogy mozogjak. Kettő éve áll egy ellipszis tréner (ismertebb nevén: szobainas) a nappaliban. Most naponta 15-20 percet használom is. Hetente egyszer vagy kétszer pedig eljárok TRX-re. Nem vagyok egy aerobikos típus, futni nem szeretek. Viszont az edzéseken köredzés van, sok kitartott pózzal, így jött a képbe a manapság olyan ismert és hatékonynak mondott „plank”. Ezt naponta egy-két perc erejéig bárki csinálhatja, anélkül, hogy elmenne otthonról. De nekem a sorrend ez volt; elmenni máshova edzeni, hogy aztán már itthon is rávegyem magam. Magamtól nem álltam volna neki csak úgy itthon. Szerencsémre találtam itt helyben egy kicsi karate klubot, ők tartanak Tabata és TRX edzéseket is. Nem egy menő, nagy fitneszterem. Ott biztosan zavarban lennék. Ide már haza járok szinte. Letelt a két hónap, aztán a négy is. Most új terveim vannak. Mivel látom, hogy ez jó, újabb szintre emelem a célokat. Most már valóban izmosodni szeretnék. Igazán formálódni. Az erőnlétem tök jó lett, nem fogytam tíz kilót, csak ötöt, de nem is volt célom. A célom a következő egy évben 12 kiló, ami a mostani 75 kg-hoz képest nem egy irreális cél. Látom és érzem a változást, például a vádlim és a hasam határozottan alakul. Három császármetszés után ezt félve is mondom ki, de működik. Hála Istennek arányos alkatom van, ha hízok sem egy helyre, de azért az a 8-12 kg mínusz hiányzik ahhoz, hogy elégedett legyek. Nem azért, mert 75 kilósan nem lehetek boldog, hanem mert az életben másodszor, a magamnak kitűzött célt tartósan és tudatosan szem előtt tartva tettem a megvalósulásért. Szóval ezért. És ezt ajánlom másoknak is, akik hozzám hasonlóan csak a kifogásokat keresik és meg is találják mindannyiszor. Tudom milyen az. De már nem kényelmes. Most az ételek minőségén szeretnék változtatni. Ezért kész vagyok megválni az eddigi luxuscikkektől is. Kipróbálom. Mi lehet a legrosszabb, ami történik? (A cikket beküldte: birgi74)
|